Hőség, tokaji bor, Beatles-dalok és hat évtizednyi zenei örökség találkozott augusztus 9-én a Tokaj Fesztiválkatlanban, ahol a The Bootleg Beatles lépett színpadra. A koncert előtt a legendás liverpooli négyes szerepébe bújó zenészek meséltek arról, mit jelent számukra John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr alakját megidézni – és arról is, miért képes a Beatles zenéje még ma is újabb és újabb generációkat megszólítani.
Tokajba érkezve a The Bootleg Beatles tagjai már az első pillanatban érezték, hogy nem éppen brit időjárás fogadja őket.
„Az első benyomásom az volt, hogy nagyon meleg van, de imádom” – mondta Gordon Elsmore, aki a színpadon Ringo Starr szerepében lép fel. Aztán körbenézett a Fesztiválkatlanban, és már egyértelmű lelkesedéssel folytatta:
„Nézzetek körül. Briliáns. Fantasztikus. Ez nagyszerű lesz ma este.”
Elsmore számára Ringo nem pusztán a Beatles dobosa. Úgy véli, a zenekar sikeréhez az egykori dobos személyisége és humora is sokat hozzátett.
„Nagyon vicces ember volt, nagyon jó humora volt. Nagyon-nagyon vicces dolgokat mondott, és azt hiszem, ez megnevettette az embereket. Szerintem a doboláson kívül ez volt a legjobb tulajdonsága.”
Amikor arról kérdeztük, vajon ő maga is hordoz-e valamit Ringo személyiségéből, mosolyogva csak annyit mondott:
„Egy kicsit. A színpadon én is tudok vicces lenni.”
Lennon, Tokaj és egy mondat, amely évek óta elkíséri
Paul Canning, aki John Lennonként áll színpadra, a tokaji borokról korábban nem sokat tudott, „Ringo” azonban már megelőzte a jó hírekkel.
„Én még nem ittam tokaji bort, de Ringo igen, és azt mondta, nagyon finom” – mesélte.
A koncert után pedig ő maga is szeretett volna meggyőződni erről. Arra a kérdésre, hogy kedveli-e az édes borokat, különösen egyszerűen felelt:
„Az édes dolgokat jobban szeretem, mint a savanyúakat. Az édeset választom.”
A Tokajban töltött este így számára nemcsak a koncertről szólt: kíváncsian várta azt is, hogy megkóstolhassa a helyi bort.
John Lennon alakjának megformálásánál azonban természetesen már egészen más mélységek kerültek elő. Canning számára az egyik legfontosabb Beatles-dal az In My Life. Nem elsősorban társadalmi üzenete miatt, hanem azért, mert személyes és érzelmes.
„Gyönyörű dal, amelyben azokról az emberekről beszél, akikkel találkozott az élete során, és arról az egy emberről, aki élete szerelme volt. Nagyon megindító dal.”
Másik kedvence az Across the Universe egyik sora, amelyben a „milliónyi napként” ragyogó fény képe jelenik meg. Amikor azonban egyetlen John Lennon-idézetet kellett választania, még személyesebbé vált a válasz:
„Minden rendben lesz a végén. És ha nincs rendben, akkor még nincs vége.”
Canning elmondása szerint ezt a mondatot élete során sokszor felidézte, különösen akkor, amikor nehézségekkel találkozott.
„Emlékeztem erre az idézetre, amikor nehéz dolgok történtek. Jó mondat. Szeretem.”
„Hihetetlenül átlagos vagyok” – Paul McCartney szerepében
Joe Kane számára Paul McCartney megformálása egyszerre kihívás és megtiszteltetés. Nem is próbálta túlkomplikálni a választ arra a kérdésre, mi a legnehezebb a Beatles egyik legkarizmatikusabb és legsokoldalúbb zenészének szerepében.
„A legnagyobb kihívás az, hogy a kivételesen tehetséges és karizmatikus Paul McCartney-t kell játszanom, miközben én hihetetlenül átlagos vagyok. Az átlagostól a kivételesig elég nagy a távolság.”
A feladat technikai része sem volt egyszerű. Kane jobbkezes, McCartney viszont balkezes, ezért meg kellett tanulnia bal kézzel basszusgitározni. Szerinte azonban a hangszeres játék mellett még nagyobb kihívást jelent McCartney énekszólamainak megszólaltatása.
„Paul hihetetlen énekes, hatalmas hangterjedelemmel, és bármit el tud énekelni. A dalait énekelni, beleilleszkedni a harmóniákba, mindig a hangterjedelmed tetején énekelni – ez önmagában is rendkívüli.”
Mindezt mégsem teherként éli meg.
„Nem gondolom, hogy olyan jó vagyok, mint Paul McCartney, de óriási megtiszteltetés, hogy őt játszhatom, mert hatalmas rajongója vagyok.”
Kane saját Beatles-története egyébként jóval korábban kezdődött annál, mint amikor csatlakozott a The Bootleg Beatleshez. 2009-ben alapította saját Beatles-zenekarát, és éveken keresztül nézte a The Bootleg Beatles koncertjeit. Akkor még nem gondolta volna, hogy egyszer ő is közöttük áll majd a színpadon.
2018-ban csatlakozott hozzájuk, azóta pedig európai turnékon is rendszeresen fellép a zenekarral.
Egy takaró, szőlő és a Help!
Kane számára különösen emlékezetes az a pillanat, amikor először igazán „elkapta” a Beatles zenéje.
Tizenkét éves volt, beteg, megfázással feküdt otthon. Édesanyja betakarta a kanapén, adott neki szőlőt és egy üveg Lucozade-ot, majd bekapcsolta a televíziót. A képernyőn a Beatles Help! című filmje ment.
„És akkor megszólalt a Help!, én pedig csak azt gondoltam: hú, mi ez?”
Ez a pillanat aztán mindent megváltoztatott.
„Onnantól egyszerűen hallanom kellett az összes zenéjüket, meg kellett tanulnom gitározni, és az egész csak tovább és tovább gyűrűzött.”
Talán éppen ez a történet mutatja meg a legjobban, miért képes a Beatles több mint hat évtizeddel a Beatlemania kezdete után is új hallgatókat szerezni.
„A Beatles zenéje egy külön felhőn él”
A zenekar tagjai szerint a Beatles időtállóságának titka nem egyetlen dalban vagy korszakban keresendő. Joe Kane úgy fogalmazott: a hatvanas évek zenéje sok szempontból saját korszakának „buborékában” létezik, a Beatles azonban valahogy kiemelkedik ebből.
„A Beatles zenéje hihetetlenül eleven, és évtizedeken keresztül hat. Volt benne valami, ami a maga korában nagyon progresszív volt, és ami túlmutat az időn.”
Szerinte ebben óriási szerepe van annak a különleges kémiának és energiának, amely John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr között működött.
„A Beatles zenéje egy külön felhőn él. A zenekar kémiája és energiája valahogy áthatja a dalokat, és hagyja őket lélegezni az időben.”
És talán ez magyarázza azt is, hogy a Beatleshez újabb és újabb generációk találnak vissza.
George Harrison és a „csendes Beatle” mítosza
Steve Hill George Harrisonként lép színpadra, de nem feltétlenül ért egyet azzal a leegyszerűsítő képpel, amely szerint Harrison csupán a „csendes Beatle” volt.
„Szerintem ezt valahogy ráragasztották. Ott volt John és Paul két nagyon erős személyiségként, Ringo pedig szintén nagyon vicces és eleven volt. George pedig egyszerűen hagyta őket beszélni, aztán akkor szólalt meg, amikor akart.”
Hill szerint a korabeli felvételeket nézve Harrison személyisége ennél sokkal összetettebbnek tűnik.
„A hetvenes és nyolcvanas évekbeli felvételeken úgy néz ki, mint aki nagyon jó fej. Szerintem ez a »csendes Beatle« dolog egy kicsit mítosz.”
Arra a kérdésre, találkozott-e valaha az eredeti Beatles tagjaival, egyszerű volt a válasz: nem.
És talán nem is bánja.
„Vannak emberek, akik, ha meglátnak egy hírességet, rögtön odarohannak, fényképet akarnak, aláírást kérnek. Én inkább békén hagyom őket. Hadd csinálják azt, amit csinálnak.”
Tokaj nem csak egy állomás
Gordon Elsmore számára Tokaj már nem ismeretlen név. A tokaji bort korábban is kóstolta, és kifejezetten jó emlékeket őriz róla.
„Ez egy olyan bor, amit szerintem azon a helyen kell meginni, ahol készül. Remélem, később ihatok még belőle.”
Úgy emlékszik rá, mint édes, desszertbor jellegű, ugyanakkor friss és üde italra. Angliában sem lehetetlen megtalálni, bár szerinte keresni kell: elsősorban szaküzletekben.
A magyarországi látogatás pedig a jelek szerint a család számára is több egyszerű koncertturnénál. Elsmore elmondta, hogy gyermekeivel együtt igyekeznek felfedezni a régiót, hiszen a zenekar magyarországi fellépései mellett Szlovéniában és Horvátországban is játszanak.
„A lehető legtöbbet szeretnénk felfedezni Kelet-Európából.”
Budapestet is újra felkeresnék, és amikor Magyarországról beszél, egyértelműen érződik, hogy nem pusztán egy újabb koncerthelyszínként tekint az országra.
„Szeretem ezt a környéket. Nagyon szeretem.”
Augusztus 9-én este pedig Tokajban a zene találkozott a hellyel: négy brit zenész több mint hat évtizednyi Beatles-örökséget hozott el a Fesztiválkatlanba.
A dalok pedig ismét bebizonyították, hogy valóban képesek „lélegezni az időben” – függetlenül attól, hány év telt el azóta, hogy Liverpool négy fiatal zenésze megváltoztatta a könnyűzene történetét.
