Fantasztikus hangulatot varázsolt a színpadra Geszti Péter augusztus 1-jén. A fellépés előtt a Katlan Stábnak mesélt arról, mit jelent számára a zene, miért tartja ajándéknak a színpadi jelenlétet, és hogyan tud a dalokon keresztül optimizmust és közösségi élményt közvetíteni. Az Artisjus életműdíjjal kitüntetett előadó szerint a zene nemcsak szórakoztat, hanem össze is köt bennünket, sőt akár jobbá is teheti a világot.
Minden koncerthez úgy állok hozzá, hogy hálás vagyok azért, hogy színpadon játszhatok – jelentette ki Geszti Péter a Katlan Stábnak adott interjújában, aki boldogan fogadta a hírt, hogy közel teltházas közönség előtt koncertezhet.
– Az életem értelmét abban találom, hogy dalokat írhatok, és ezek érzelmi töltetét megoszthatom másokkal. Ugyanilyen fontos számomra, hogy zenész barátaimmal lehetek – minden egyes nap, amit velük tölthetek, valódi ajándék. Persze nem tagadom, fárasztó az állandó utazás, a sok jövés-menés, de amikor felmegyek a színpadra, az egy másik létállapot. Ott létrejön valami különleges: egy valódi energiacsere a közönséggel.
Óriási szerencse, ha az ember nemcsak zenélhet, hanem érdeklődés is övezi azt, amit csinál. Én ebben a szerencsében részesülök – de ezért rengeteget is dolgozom. Hiszem, hogy minél többet teszel, annál „szerencsésebb” leszel. Az pedig, hogy újra itt lehetünk és egy ilyen kivételes koncerthelyszínen játszhatunk, még ebben az ajándékokkal teli életformában is a legszebb pillanatok közé tartozik.
– Mit szeretnél, mit vigyen haza a közönség a mai koncertből a dalokon túl?
– Az optimizmust. Azt az érzést, hogy bármilyen káosz is vesz körül minket, bármilyen kérdéseket tesz fel nekünk a világ, amelyekre sokszor nincs egyértelmű válasz, és bármennyi indulatot is gerjesztünk olykor magunk körül – mégis van remény. Bízom benne, hogy egyszer rátalálunk a jobbik énünkre, és újra felfedezzük a közösségi lét értékét is.
Ebben segít a zene: összeköt, barátságokat teremt, felszabadít. Egy koncert nemcsak a zenekar műve – a közönség ugyanúgy részese, sőt, alakítója is az élménynek. Én azt szeretném, ha ezt az élményt, ezt az optimizmust vinnék haza az emberek.
Nem neveztek ki hivatalosan az optimizmus nagykövetének, de már régóta ennek a szellemében élek és dolgozom. Realista vagyok, nem hiszek abban, hogy minden varázsütésre jobb lesz – de abban igen, hogy tenni kell érte.
– Komoly szakmai elismeréssel jutalmaztak nemrég. Mit jelent ez számodra?
– Hozzám vágott az Artisjus egy életműdíjat – olyan hirtelen, hogy el sem tudtam hajolni előle… De komolyra fordítva a szót: ez számomra azt jelenti, hogy nem volt hiábavaló az a néhány évtized, amit dalszövegírással és előadóként töltöttem. Jó érzés tudni, hogy amit csinálok, nemcsak a közönségnek fontos, hanem a szakma számára is értéket képvisel. Ez az elismerés tényleg megtisztelő. A dalszerzés számomra a legfontosabb dolog a világon. És ha egyszer majd már nem koptatom a földi utakat, de a dalaim tovább élnek – ha gyerekek, felnőttek, iskolák vagy akár egy-egy ember otthon, magában is énekel belőlük pár sort –, az engem megnyugtat. Mert ez azt jelenti, hogy valamit sikerült maradandóvá tenni.
