Vannak történetek, amelyek nem öregszenek. Molnár Ferenc regénye, A Pál utcai fiúk több mint egy évszázaddal a megjelenése után is ugyanúgy beszél barátságról, összetartásról, becsületről, árulásról és áldozatvállalásról – arról, mit jelent kiállni azért, ami fontos számunkra.
A Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián nevéhez fűződő zenés játék a Pannon Várszínház előadásában immár 330 alkalommal bizonyította, hogy a történet ma is képes megszólítani a közönséget.
Augusztus 28-án, pénteken a darab ismét visszatért a Tokaj Fesztiválkatlan színpadára. A társulat 2020 után újra Tokajban játszott, ráadásul különleges mérföldkőhöz érkezett: ez volt az előadás 330. alkalma.
„Ez egy gyönyörű szám” – fogalmazott a KatlanStábnak Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója. Mint mondta, vidéki színházként különösen nagy eredmény, hogy egy produkció tíz éven át műsoron maradjon, és ilyen magas előadásszámot érjen el.
A musical az elmúlt években szinte az egész országot bejárta: játszották sportcsarnokokban, arénákban és szabadtéri színpadokon is, ősszel pedig újabb országos turnéra indul. A Fesztiválkatlan 2500 férőhelyes nézőtere is fontos állomása ennek a történetnek.
Miért működik még mindig?
Talán azért, mert A Pál utcai fiúk nem egyetlen korszak története. Vándorfi László szerint Molnár Ferenc műve olyan emberi konfliktusokat és erkölcsi kérdéseket mutat meg, amelyek ma is ugyanolyan érvényesek, mint a regény születésekor.
„Olyan problémahalmazt tár fel, ír meg és tesz elénk, ami a keletkezésétől a mai napig rendkívül érzékeny, érdekes és érvényes.”
Nem véletlen, hogy a regényt több mint húsz nyelvre lefordították, és a világ számos országában, még Japánban is népszerű.
A színpadi változat különlegessége, hogy a szerepeket nem gyerekek, hanem a felnőttkor küszöbén álló fiatal férfiak játsszák. Ettől a grundért folytatott küzdelem még nagyobb súlyt kap, a történet katarzisa pedig még erősebben hat.
Áts Feri nem egyszerűen a rossz fiú
A vörösingesek vezérét sokan a történet negatív szereplőjeként látják. Guba Ákos, aki ezúttal először alakította Áts Ferit, ennél jóval összetettebb karakternek tartja.
„Ha kicsit lebutítva nézzük, akkor igen, a vörösingesek a rosszak, a Pál utcaiak a jók, de ennél sokkal összetettebb a dolog. Mind a két csapatnak megvan a maga igazsága.”
A színész szerint Áts Feri ugyan keményebb és határozottabb eszközökkel vezet, mégsem egyszerű gonosz figura. Fontos számára megmutatni a karakter igazságos és becsületes oldalát is – azt, ami bizonyos értelemben Bokához is közel hozza.
Két vezér, két út
Szelle Dávid, Boka megformálója szerint sem lehet egyszerűen jókra és rosszakra osztani a történet szereplőit.
„Mind a két karakter tekintélyt parancsoló vezető alkat. Nyilván mások az értékrendjeik, más eszközökhöz nyúlnak, de nincs kimondottan az, hogy Boka a jófiú, Áts Feri pedig a rossz.”
Boka erejét a nyugalma, következetessége és felelősségérzete adja. Két lábbal áll a földön, és mindig arra figyel, ami valóban fontos.
Szelle Dávid szerint a darab sikerének egyik titka az alapmű tisztasága is.
„Mindenféle pátosz nélkül beszél összetartásról, barátságról, hazaszeretetről.”
Éppen ezért minden generáció találhat benne olyan szereplőt, érzést vagy helyzetet, amellyel azonosulni tud.
Nemecsek útja az áldozatvállalásig
A történet érzelmi középpontja továbbra is Nemecsek Ernő. Rákos Olivér számára a szerep egyszerre hálás és nagy felelősséggel járó feladat.
Az ő Nemecseke a csapat legkisebb és legnaivabb tagja, ugyanakkor az egyik legtisztább lelkű fiú, aki a történet során sokat változik.
„Árulástól kezdve bátorságon át nagyon sok minden történik vele. Meghozza folyamatosan a maga áldozatát a másikért, a csapatért.”
Nemecsek útja végül a történet legnagyobb tragédiájához vezet, ezért megformálása színészileg és emberileg is komoly kihívás.
Minden este egy kicsit más
Rákos Olivér eddig mintegy húsz alkalommal játszotta Nemecseket, de már ő is érzi, hogyan változik folyamatosan egy sokszor játszott előadás.
Idővel kialakul egy biztos ritmus, a mozdulatok és gesztusok természetessé válnak, de a színház éppen attól élő, hogy nincs két teljesen egyforma este.
„Mindig vannak új impulzusok, új szereplők, új helyzetek, amitől picit mindig alakul az előadás.”
A rutin tehát nem elég: minden este újra jelen kell lenni a színpadon.
Talán éppen ez A Pál utcai fiúk töretlen sikerének egyik titka. A grund ugyanaz, Nemecsek, Boka és Áts Feri ugyanazokat a harcokat vívják, mégis minden előadás más egy kicsit.
És tíz év, 330 előadás és megszámlálhatatlan néző után is ugyanazt a kérdést teszi fel nekünk: mi a mi grundunk, és mit vagyunk hajlandók megtenni érte?
