A Tokaj Fesztiválkatlan egyik közönségkedvence, Havasi Balázs koncertezett újra a borvidék fővárosában, augusztus 9-én. Az előadásra ezúttal is telt házas közönség volt kíváncsi, a művész pedig a fellépés előtt a Katlan Stábnak nyilatkozott.
– Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt jártál Tokajban, a Fesztiválkatlanban. Mi történt veled azóta?
Nagyon sok minden történt velem az elmúlt egy évben. Három hete például Japánban volt egy rendkívül mély élményem. Oszakában léptünk fel a világkiállításon. Játszottam már korábban Tokióban is, de ez most egy egészen más léptékű, komoly produkció volt. Közel harmincfős stábbal érkeztünk, látványos LED-falakat is használtunk. Az expo szervezői elmondták, hogy Ázsiában ritkán látni könnyeket a közönség soraiban, hiszen az ottani emberek nagyon fegyelmezettek, és megtanulják kontrollálni az érzelmeiket. A koncertemen mégis sokan sírtak. Úgy gondolom, ez az egyik legnagyobb dicséret, amit egy művész kaphat: annak a jele, hogy a zene valóban mélyen megérintette őket.
– Mit kap ma a tokaji közönség?
Már az első megszólalásomban szeretném elmondani, hogy számomra ez a hely a világ egyik legszebb koncerthelyszíne. Amikor délután próbáltunk, ismét ezt éreztem – sőt, minden alkalommal, amikor itt vagyok, teljesen „el vagyok ájulva” a látványtól és a hangulattól. A térséghez ráadásul erős családi kötődésem is van, hiszen a feleségem nagymamája környékbeli.
A mai estére egy olyan különleges produkciót állítottunk össze, amely élményben bármelyik arénás koncerttel felveszi a versenyt, ugyanakkor teljesen más hangulatot kínál. Olyan tételeket is el fogok játszani, amelyeket még soha életemben nem adtam elő. Ez külön izgalmat jelent számomra, hiszen, ahogy szoktam mondani, nagy felelősség ilyenkor: könnyű elrontani. A közönségnek is felelősség, mert ha esetleg nem tetszik nekik, akkor általában soha többé nem játszom el az adott darabot.
– Tavaly, amikor beszélgettünk, meséltél nekünk a különlegességekről, például a koncert előtti jegesfürdőről. Arra lennénk kíváncsiak, hogy a hozzád közel álló harcművészet és a zene hogyan kapcsolódik össze?
Nagyon jó a kérdés, hiszen elképesztően sok módon összefonódik a kettő: a fegyelmezettség, a tudatos munka és a mindennapi „edzések” – vagyis a gyakorlás – mind közös pont. Nagyon sok küzdősportoló barátom van, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy amikor Amerikában vagyok, időnként bejutok egy olyan edzőterembe, ahol a legnagyobb bajnokokat nevelik. Ilyenkor ugyan nem mondanám, hogy együtt edzek velük, de van lehetőségem időt tölteni köztük, figyelni őket.
Azt látom, hogy az a fegyelmezettség és tudatos munka, ami egy ilyen sportkarrier mögött áll, nagyon közel áll egy klasszikus zenész életéhez is. Mindkettőnél arról van szó, hogy 20–25 éven keresztül, egy meghatározott célért kell nap mint nap egy-egy apró lépést megtenni. Ehhez szükség van nagyon erős vízióra, rendkívüli akaraterőre, némi tehetségre – és persze egy jó adag szerencsére.
– Milyen terveid vannak az évre?
Elég izgalmas szeptember elé nézek, hiszen betöltöm az ötvenedik születésnapomat, amit úgy tűnik, egy repülőgépen fogok ünnepelni. Ekkor ugyanis egy kínai turnén veszek részt, amely 12 nagyvárost érint, és épp a születésnapom előtti napon indul.
Kína után következnek a szokásos európai állomások: Lengyelország, Bulgária – ezekre a helyekre már minden évben „hazajárunk”. Ami azonban talán a legjobban várt esemény – magamat is beleértve –, az a Budapest Aréna koncert. Már most komoly előkészületek zajlanak: a fényeket programozzák, a zenék elkészültek, az újdonságokat is pontosan tudjuk. Szinte már azt is megterveztem, hogy melyik darab előtt mit fogok mondani, vagy milyen gondolatot osztok meg a közönséggel. Így, hónapokkal a koncert előtt, fejben már teljesen összeállt az est – most már „csak” a munka java van hátra, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósuljon.
– Tokajba visszatérsz jövőre?
Most már elmondhatom, hogy igen! Nagyon-nagyon nagy örömmel térek vissza jövőre is. Ez egy elképesztő helyszín, és hatalmas büszkeség számomra, amikor azt hallom, hogy pótszékeket kellett berakni a koncertre. Számomra ez azt jelenti, hogy nemcsak én szeretek idejönni, hanem a közönség is örül, ha itt koncertezem. Amíg ez így van, addig én minden évben jövök.
