Feledhetetlen élményt és kikapcsolódást jelentett – a jubileumi évad keretében- a Francia rúdugrás c. darab a Paulay Ede Színházban, augusztus 22-én, csütörtökön.
Az előadás rövid története az, hogy a szexuál-parapszichológus (Felhőfi Kiss László) guruhoz egy viharos éjjelen két fiatal pár érkezik, hogy rendbe tegyék az omladozó kapcsolatukat. A keresztül-kasul bonyodalmas ötöshöz nemsokára egy vadító hatodik is kapcsolódik, így készen áll a szextett: és ez az együttes nem ismeri a kéziféket. Egy sodró lendületű, és még fülledtebb erotikájú komédia a párkapcsolatokról, a szex titkos szabadkőműveseiről, és magáról a szexről.
„A szerelem, a féltékenység, a csalódás, a megcsalás játszik hangsúlyos szerepet” – mondta a darabról Felhőfi Kiss László színművész. „Elég erőteljesek a szexuális utalások, megfogalmazások. Nyíltan, nyomdafestéket sem tűrő szavakkal is operálunk. Ezzel együtt az első pillanattól kezdve „jöttek” velünk a nézők, akik nevettek, „sírtak”, tapsoltak” – tette hozzá.
A siker köszönhető a műfajnak is?
„A vígjátékot nagyon komolyan kell venni, nagyon pontosnak kell lenni. Ennek a műfajnak szabályszerű követelményei vannak: mondat fönn, poén lent, a ritmus, a tempó, az egymásra figyelés, és a többi…” – válaszolta meg a kérdést Pál András színész.
„A Francia rúdugrás megnézését azért tartom nagyon fontosnak, mert adódhatnak párkapcsolati problémáink, magunkra ismerhetünk valamelyik karakter által (lehettünk már szeretők, vagy éppen megcsaltak)” – erről már a népszerű Kovács Patrícia beszélt a Katlan-stábnak adott interjújában. A színésznő azt is hozzátette, hogy szerinte a nézők hálásak, hogy kimondanak olyan szavakat – rendkívül jó kortársirodalmi nyelven-, amik őket is foglalkoztatják. „Nagyon szeretek klasszikus színdarabokban játszani, mint tettem azt áprilisban, itt Tokajban a Riviéra előadásban, ugyanakkor a Francia rúdugrásnak az a „fegyvere”, hogy roppant érdekfeszítő” – emelte ki a művésznő, akitől arról is érdeklődtünk, hogy mennyire nehéz egy-egy deviáns karaktert megformálni. „Színészként az egész testünk a hangszerünk. Egy homoszexuális embert is el kell tudni játszani, ha éppen az a feladat. Nekem az a dolgom, a hivatásom, hogy megfeleljek, így a nehézségekre mindig feladatként tekintek. Az a dolgunk, hogy tükröt tartsunk a közönségnek, illetve megmutassuk számukra, hogy milyen sokfélék az emberek, és az teljesen mindegy, hogy komfortosan érzem magam az adott szerepben, vagy sem” – árulta el Kovács Patrícia, aki azt is megerősítette, hogy bár nagyon szereti a televíziózást (utazásként tekint rá), a színház az igazi „otthona”.
Dr. Fintor Gábor ügyvezető igazgató
fotók: Erdős József/Fesztiválkatlan
