Különleges zenei utazásban lehetett része a Tokaj Fesztiválkatlan közönségének június 19-én (péntek este), amikor Dés László Mi vagyunk a Grund! című koncertjével érkezett a nagyszínpadra. A nyári este nem csupán a jól ismert slágerekről szólt: emlékek, személyes történetek, találkozások és emberi sorsok is megelevenedtek a színpadon.
A koncert címadó dala, a Mi vagyunk a Grund! mára generációkat összekötő himnusszá vált, de a közönség természetesen együtt énekelhette Dés László legismertebb szerzeményeit is. Felcsendült többek között a Nagy utazás, az Olyan szépek voltunk, a Vigyázz rám, valamint több musicalrészlet is, amelyek az elmúlt évtizedek magyar zenés színházának meghatározó pillanatait idézték fel. Az est során Dés László virtuóz szaxofonjátéka éppúgy főszerepet kapott, mint az előadók közös történetmesélése.
A koncert után Dés László a Katlan Stábnak adott interjújában arról beszélt, hogy a műsor valójában csak töredékét mutatja meg annak a hatalmas repertoárnak, amely több mint négy évtized alatt gyűlt össze.
– Szűk keresztmetszet, igen. Elég régóta írok dalokat musicalekhez, filmekhez, önálló lemezekre. Ha csak az első filmzenéktől számolom, már körülbelül negyvenöt éve gyűlnek ezek a dalok. A repertoárt könnyű és nehéz is összeállítani egyszerre. Könnyű, mert van miből válogatni, nehéz, mert mindig ott a kérdés, hogy a régi kedvencekből mennyi maradjon, és mennyi hely jusson az újaknak. Én nem az a típus vagyok, aki kizárólag a negyven évvel ezelőtti dalaiból él. Mindig vannak új szerzemények, most is dolgozom egy készülő musicalen, amelyhez rengeteg új dal született – mondta.
A zeneszerző szerint az est fellépői nem véletlenül alkotnak ennyire erős csapatot. Mint fogalmazott, a közös munka mögött évek óta tartó szakmai kapcsolat és bizalom áll.
– Van egy stabil koncertformációnk, amelynek az a címe, hogy Így öten. Ezt Bereményi Géza nevezte el. Básti Juli, Für Anikó, Mácsai Pál, Nagy Ervin és én alkotjuk a csapatot. Évek óta dolgozunk együtt, de a színészekkel való közös munka mindig szervezési kihívás, hiszen mindenkinek ott van a saját színháza és a saját feladatai. Ha azonban ilyen különleges helyszínen játszunk, mint a Tokaj Fesztiválkatlan, gyakran bővül a társaság. Most Gubik Petra csatlakozott hozzánk, ami szerintem nagyon friss és üde színfoltja lett az estének – fogalmazott Dés László.
Gubik Petra számára személyes élményt jelent Dés László dalaival színpadra állni. Mint mondta, ezek a szerzemények már gyerekkora óta meghatározóak számára.
– Tényleg ezeken a dalokon nőttem fel. Gyerekként is azt éreztem, hogy ezek a dallamok valami különleges érzelmi világot hordoznak. Nagyon szeretem, hogy Laci zenéje színészcentrikus. Minden dalnak van története, minden dallamnak mondanivalója van. Ezek nem egyszerűen slágerek, hanem olyan balladák, amelyek elmesélnek valamit az emberről. Színészként és énekesként is nagyon jó érzés ezekbe a történetekbe belehelyezkedni – mondta.
A Junior Prima-díjas művész azt is hozzátette: különleges érzés számára azokkal az alkotókkal egy színpadon állni, akiket korábban nézőként csodált.
– Ebben a csapatban játszani hatalmas megtiszteltetés. Mácsai Pál, Básti Juli, Für Anikó és Nagy Ervin olyan művészek, akiket gyerekként figyeltem, akiktől tanultam, és akikre felnéztem. Most velük együtt színpadon állni egyszerre inspiráló és megható élmény – fogalmazott.
Az est egyik legtöbbet emlegetett fellépője Nagy Ervin volt, aki a műsor előtt arról beszélt: államtitkári feladatai miatt a nyár végén egy időre búcsút vesz a színészettől.
– Ezek az utolsó fellépéseim közé tartoznak. Dés Lacinak megígértem, hogy amit erre a nyárra elvállaltam, azt teljesítem. Utána egy időre elköszönök a színpadtól. Úgy érzem, hogy azok a kulturális produkciók, amelyek valamilyen módon közpénzből is működnek, különös felelősséget jelentenek. Szerintem nem elegáns egyszerre az elosztási rendszer mindkét oldalán állni, ezért most felfüggesztem a művészi pályámat – mondta.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem végleges búcsúról van szó.
– Nincs bennem végérzet. Nem úgy érzem, hogy örökre elköszönök a színpad világától. Inkább azt érzem, hogy most egy másik feladat vár rám, de egyszer még biztosan visszatérek. Harmincöt éve ez a hivatásom, ezt nem lehet egyik napról a másikra kitörölni az ember életéből. Fontos, hogy megmaradjon a kapcsolatom a szakmámmal, legyen hova visszajönni. Most egy átmeneti időszak következik, amelyben szeretnék részt venni a kultúra újraszervezésében, és segíteni annak működését. Ez egyszerre óriási felelősség és óriási kaland számomra – fogalmazott.
A mintegy kétórás koncert végén hosszú percekig tartó vastaps búcsúztatta a fellépőket. A közönség együtt énekelte az utolsó dalokat, a Tokaj Fesztiválkatlan pedig ismét megtelt azzal a különleges hangulattal, amelyet csak a legemlékezetesebb nyári esték tudnak megteremteni.
